Az ominózus eset 2013. július 4-én a Beregszászi Egészségügyi Koledzs felcser szakára való jelentkezéskor történt. Ekkor még reménnyel és izgalommal indultunk útnak lányommal beadni a felvételihez szükséges okmányokat, de, mint végül kiderült, a remény elszállt… A kislányom mozgáskorlátozott, a jobb kezét nehezen használja, de önellátó, jó tanulmányi előmenetelű. Az ukrajnai paralimpiai csoport tagjaként helytállt számos sportversenyen, és nem egy dobogós helyezést ért már el Kárpátalját, járásunkat képviselve.
Ebben az évben fejezte be a 9. osztályt és felvételizni szeretett volna a Beregszászi Egészségügyi Koledzsbe. Barcsij Szvetlana, a felvételi bizottság tagjának kötelessége lett volna a szükséges okmányok ellenőrzése és átvétele. Erre azonban nem került sor. Az ügyintéző fölényesen és megalázóan, emberi méltóságot eltiporva bánt a lányommal, miután meglátta a betegségére utaló orvosi igazolást. Amikor szembesült a diagnózissal, önérzetében is megsértve a lányomat, kategorikusan kijelentette a jelenlévők előtt, hogy „soha az életben nem lesz belőle egészségügyi dolgozó”, miközben beteg kezét mindenki előtt megemelte és mutogatta. Még a vizsgán való megmérettetésre sem kapott esélyt.
Én, mint édesanya azonnal zokogni kezdtem. A bizottsági tag azzal próbált vigasztalni, hogy esetleg a 11. osztály után megpróbálhatja a farmakológiát (gyógyszerészetet). Azt sem feltételezte rólam, hogy tisztában vagyok a szó értelmével, mivel rákérdezett, hogy tudom-e, miről is van szó? A kislányom mindent értett az ukránul folyó párbeszédből. Ettől kezdve hallani sem akart arról, hogy ő ebben az intézményben tanuljon, sőt, kijelentette, hogy többé a küszöbét sem lépi át. Ha az „egészségügyi dolgozók”, „pedagógusok” így bánnak egy mozgássérült gyerekkel, akkor mit várjunk a többi embertől? Emberségből „jelesre” vizsgázott a tanárnő. Gyermekemet megsértették, megalázták, emberszámba sem vették és, ami a legrosszabb, derékba törték az álmát. Az sem fájt volna jobban, ha esetleg nem engedik át a vizsgán, vagy netán fizikai pofont kapok akkor, mint ez a megalázás.
Nem bosszúból ragadtam tollat, de szerettem volna tudatni mindenkivel a történteket, hogy esetünkből mások is okuljanak, hogy ne kelljen más gyerekeknek is átélniük hasonló lelki megrázkódtatást.